Karácsonyi dalok

A karácsony lehet szent, de lehet mocskos is. Lehet a szeretet ünnepe, de nem mindenkinek.
Ha az ember csak a rock-zenének él, akkor ez utóbbi jár neki osztályrészül. Magány, zene, tudatmódosítók, rnr, az utolsó sodort cigi, a maradék összekapart dohányból, a hangszere, és a gondolatai, vagy másképp nevezve, a hangok a fejében.
Személy szerint, már mindkettőben volt osztályrészem. A „boldog” családi körben eltöltött ünnephez, még kisgyerekkoromban, és a magányos átlagnaphoz, az utóbbi jó pár évben. Hogy melyik a jobb? Én hányok a giccstől, szóval inkább szenvedek a sarokban, zenével és fura bogyókkal, mint hogy vágjam a jó képet, a szarsághoz. De ez teljesen emberfüggő.

Erről a fajta elmebeteg karácsonyról Nikki Sixx tudna sokat mesélni. És itt ajánlanám az olvasók figyelmébe, Nikki könyvét, a Heroinnaplókat. Ha még valaki nem olvasta volna. Tanulságos, és az ember komolyan jobban érzi magát tőle.

Vannak semmitmondó karácsonyi dalok. Ezek általában olyanok, hogy próbálják azt sugallni, hogy ’amúgy a karácsony jó’, de úgysem hinnénk el nekik. Kíváncsi lennék, hogy gramm lapul a zsebükben szenteste, miközben ezt éneklik.

Vannak a felkapott ellenpéldák, az olyan zenészek, énekesek/énekesnők, akik arról énekelnek, hogy milyen szép is a karácsony. Persze, úgy lehet is, hogy apuci pénzét szórjuk…

És van itt egy magyar gyöngyszem is, ami egy egész más, inkább az elsőhöz hasonló karácsonyt mutat be.

De a kedvencem akkor is egy film jelenete marad, amiben a kiégett rockstar, akinek tele a fasza mindennel, egy karácsonyi dallal próbál újra befutni.

Julie

Egy kérdés, több válasz

Csak egy rövid kérdezz-felelek. Ugyanazt a kérdést tettem fel néhány embernek, olvassátok, miket válaszoltak.

Mit szeretsz jobban: színészkedni, vagy énekelni?

Demi Lovato: Hát, azt hiszem, egyformán szeretem mindkettőt.

Miley Cyrus: Mindkettőt.

Joe Jonas: Énekelni.

Tiffany Thornton: Színészkedni!

Selena Gomez: Ömm… színészkedni.

Julie

Hangtechnika

Manapság a legtöbb klubban és szórakozóhelyen szinte semmilyen hangtechnikai felszerelés nincs. Ahol éppen akad, ott sem megfelelő különböző rendezvények lebonyolítására, de legalább lehet valamit kezdeni vele. Ez erőteljesen megnehezíti a zenekaroknak a fellépési lehetőséget, ugyanis nem mindenki rendelkezik megfelelő technikával egy koncerthez – bár ez többnyire a fiatal kezdő zenekarokra jellemző, akiknek szükségük lenne a fellépési lehetőségre.

A másik probléma abból adódik, hogy hangtechnika hiányából kifolyólag hang technikus sincs az említett helyeken, így a zenekaroknak 2 lehetősége van:

1. visznek magukkal saját hang technikust – jobb esetben – vagy megkérnek valakit, hogy segítsen,
2. bevállalnak egy hangtechnikailag rizikós koncertet, ugyanis nem biztos, hogy ami befelé jól szól, az kívülre is jól hallatszik.

Megesik persze, hogy van éppen hangtechnika és technikus is a klubban, csak ő meg „nem ért hozzá”. Könyörgöm, én sem vagyok hang technikus, de annyit tudok, hogy melyik kábelt hova kell csatlakoztatni, hogy megszólaljon a cucc, és hogy mit merre kell tekerni, hogy rendben is legyen a hangzás.

Hajrá Magyarország!

Gabry

The Vibes - Élj! videoklip

Filmek, zenei karrierekről

Sok film készült már zenei témában. De az egész más, ha egy zenekar, vagy zenész karrierjét, vagy annak egy részét filmesítik meg. A számomra legemlékezetesebbek a következők voltak.

A mai napig az egyik nagy kedvencem, minden évben legalább egyszer megnézem, Eminem, 8 Mile című filmjét. Nem tudom, valahogy megfogott első alkalommal – olyan 13 éves korom körül -, és azóta imádom. A másik, hasonló, ami így megfogott, bár azt nem szoktam sűrűn megnézni, 50 Cent, Get Rich Or Die Tryin-ja.

Az együttesekről szóló filmek közül a The Wallt emelném ki, ami a Pink Floydról szól, meglehetősen tanulságos. És a szintén személyes kedvencem, a The Runaways-t, ami szintén tanulságos, és jól visszaadja a kor jellemzőit, és azt a világot. Készült film a Led Zeppelin pályafutásáról is, The Song Remais The Same címmel. Talán ide sorolható még a Sid & Nancy, bár az már inkább arról szól – az együttes szempontjából -, hogy Sid hogyan lép ki a Sex Pistols-ból.

Most már csak azt várom, hogy a Motley Crue film elkészüljön!

Ezek a filmek egyébként már csak azért is hasznosak, mert vannak emberek, akik önszántukból nem ismernék meg az adott zenészt, vagy együttest, de így, filmen látva, esetleg még meg is kedvelheti, miközben felhangzanak a zenekar dalai.

Julie

Van-e jövője egy zenekarnak, tagcsere után?

Egy zenekar életében sok féle képpen bekövetkezhet tagcsere. Vagy kirúgnak/kilép egy tag, vagy meghal, vagy pedig marketing célokkal lecserélik. És még mindig ott a kérdés, hogy tudja-e folytatni a karriert az adott zenekar, a tagcsere után? Mindenre létezik példa…

Az AC/DC-nél és a Crashdietnál meghalt ugyan az énekes, de képesek voltak pótolni őket, és folytatták tovább. Arról már megoszlanak a vélemények, hogy mekkora sikerrel.

A Queennél is az énekes halt meg, de ők – némi próbálkozás után -, feloszlottak. A Nirvana-nak is az énekese halt meg, és ők is feloszlottak. Modnjuk náluk esélytelen lett volna a folytatás. A Led Zeppelinnél a dobos halt meg, és ezután már nem tudták folytatni. Amikor a The Runaways énekesnője kilépett, ők sem tudták hosszú távon folytatni, bár itt nem elhalálozásról volt szó. Szerencsére.

Aztán ott van a Motley Crue, akik sokszor pótolták elkódorgó, sitten ülő tagjaikat más zenészekkel, és az úgy működött, csak szerintem nem a Crue volt. Aztán végül mégis az eredeti felállásban kötöttek ki, és ez így jó. Érdekes volt viszont a Guns n Roses átalakulása. Ott nem egy tag lett kirúgva, inkább az összes többi kilépett, és az az egy, újakat szerzett a helyükre, és ugyanazon a néven, teljesen mást csinálnak. A GnR sem lesz már a régi…

Továbbá vannak azok az együttesek, ahol a nagyobb bevétel érdekében, bevett szokás időnként lecserélni a tagokat. Ilyen a Pussycat Dolls, vagy a Sugababes is. Talán ezért is képesek ilyen rég óta a pályán maradni. Bár, ők nem nevezhetők a hagyományos értelembe vett módon zenekarnak, de mégiscsak egy formáció mindegyik.

Julie

Zenei álomkarrier?

Sokan hiszik azt, hogy érvényesülni a zeneiparban olyan, mint egy tündérmese: az utcán sétálva szembe jön egy befolyásos ember, kiszúr a tömegből, és leszerződtet.

Na, ez az esetek 0,0001%-ára érvényes. A többieknek igenis, meg kell dolgozniuk a elismertségért. Leszámítva, ha eladják magukat, de az nem elismertség, hanem csak hírnév.

Bár, az is igaz, hogy jól hangzik, kitalálni egy sztorit, hogy az adott zenész hogyan kezdte meg a pályafutását, hogyan indult a karrierje. De ez legtöbbször igencsak nagy lódítás.

Az általános út, hogy az ember gürcöl, dalokat ír, játssza őket, igyekszik lehetőséget keresni arra, hogy minél több ember előtt előadhassa, minél nagyobb közönséghez eljuttathassa. Aztán vagy így megy egész életében, vagy eljut arra a szintre, hogy leszerződhet egy kiadóhoz, ami megkönnyíti a dolgot azzal, hogy vállalja a reklámkampány intézését, helyet és eszközöket ad a dalok írásához, felvételéhez, stb. aztán még innen is pofára lehet esni, ha az ember egy rossz szerződést ír alá, vagy a kiadó ki akarja használni. De ha mindenre ügyel az ember, akkor minden rendben lesz, és azt csinálhatja egész életében, amit szeret.

Julie

Interjú, a The Vibes, Élj! című klipjének készítőivel

Egy hét múlva kerül bemutatásra a The Vibes, Élj! című videoklipje, itt, a content.blog.hu-n. Ennek kapcsán tettünk fel néhány kérdést a készítőknek: Izy-nek, a klip szereplőjének, a zenekar tagjainak, Gabry-nak és Schneidinek, valamint a klip készítőjének, Julie-nak.

IZY

Te voltál a The Vibes első klipjének szereplője. Mi motivált, hogy elfogadd a felkérést a szereplésre?

Igazából szeretem a számaikat, mert a dalszövegekkel könnyű azonosulni és ezt szerintem népszerűsíteni kell. :) Szóval örülök, hogy részt vehettem ebben. :D

Mennyire ismerted a zenekart a klipforgatás előtt?

Hmm... Ismertem a managert, Julie-t, aki az egyik legjobb barátom, és magát az énekest, Schneidi Vibes-t is valamennyire régebbi koncertekről, meg párszor beszéltünk.

Könnyű volt együtt dolgozni Julie-val a klip rendezőjével és Schneidivel?

Igen, hiszen mindketten nagyon jó fejek és iszonyat rendes emberek, ráadásul van egy kritikus stílusuk, amit én nagyon bírok. :)

Voltak saját elképzeléseid a képanyagot illetően, vagy teljesen rábíztad magad a rendezőre?

A rendező kikérte a véleményem az ötleteivel kapcsolatban és várt tippeket vagy más megoldást, úgy gondolom erre nem igazán került sor, hiszen a klipet tökéletesen megcsinálta, maximum a kameraállásokban volt pár új ötlet.

Ezek szerint te is otthon vagy a video készítés és média világában?

Igen, kommunikáció és médiaismeretet tanulok a gimnáziumban.

Hogy érezted magad a forgatás alatt?

Nagyon jól, iszonyat sokat nevettünk, de próbáltam komoly arcot vágni, hiszen a szám nem vidám.

Elégedett vagy a végeredménnyel?

Nagyon is. :D Azt hittem, rosszabb voltam. :D A klipben meg olyan mintha mindenki full profi lenne. Köszönöm a lehetőséget. Remélem a következő klipben is kapok majd egy eldugott szerepet.

JULIE

Honnan jött a videoklip alap ötlete?

Mivel a dal arról szól, hogy éljen az ember, ezért arra gondoltam, hogy a klip is ezt a felszólítást erősítse. Így jött az, hogy a hivalkodó neonreklám ellentétje, a fekete-fehér legyen a színe, ami pont ezért figyelemfelkeltő. Plusz, hogy azért némi története is legyen, szerepel benne egy lány is, akinek Schneidi énekelheti, hogy éljen.

Mik voltak a változások az első tervekhez képest?

Mivel igen amatőr megoldásokat kellett kitalálnom, profi eszközök hiányában, így végül néhány jelenet tervétől el kellett állnom, de volt olyan jelenet is, amit a klip első verziójának elkészülte után rögzítettünk, mert úgy éreztem, arra még szükség van.

Mennyire volt nehéz a helyszínválasztás?

A zenekaros részek felvételének helyszíne adta magát, hiszen szükség volt az erősítőkre, mikrofonokra, stb. A kültéri helyszínek kiválasztásával már nagyobb gondban voltam. Nem szerettünk volna túl hétköznapi helyszíneket, így végül olyan helyeken vettük fel a jeleneteket, amik kevésbé ismertek, de nekem valamiért sokat jelentenek és persze, amik megfeleltek a kliphez. :D

Könnyű volt együtt dolgozni a klip szereplőjével és a zenekar tagjaival?

Igazából, aki fültanúja volt a forgatásnak, a hasát fogva nevetett. Állandóan ordibáltam, és a végére már teljesen berekedtem. Persze azért adódtak ilyesfajta félreértések, hogy "- sétálj a villamos felé! *sétál, de nem arra* - szerinted ott a villamos?" Szóval az egész nagyon élvezetes volt, leszámítva, hogy a belső felvételeknél megsüketültem, a külsőknél megfagytunk. :)

Végeredményben elégedett vagy a munkával?

Az ember sosem lehet elégedett. Lehetett volna jobb is. persze, ott van, hogy egy kis fényképezővel lett felvéve, saját kezűleg vágtam össze, és bizonyára még mindannyiunknak tanulni is kell, sokat. De tapasztalatszerzésnek mindenképpen hasznos volt.

GABRY

Most készítetted el életed első videoklipjét. Milyen élményekkel, tapasztalatokkal lettél gazdagabb?

Mindenképpen jó mulatás volt számomra, hiszen remek emberekkel dolgozhattam együtt. Sokat tanultam a felvételek alatt, így a következő forgatáson már biztosan rutinosabb leszek. :)

Van olyan, amit az elkészült klipet látva, másként csinálnál?

A látványvilágon mindenképpen változtatnék, de nem a video, hanem a sminkünk és a ruhák szempontjából. Ami késik, azonban nem múlik! Ennek is eljön az ideje!

Mennyire volt nehéz ilyen körülmények között együtt dolgozni a többiekkel?

Szerencsére nekem nem volt nehéz dolgom ilyen szempontból, hiszen magamat adtam végig. Más kérdés, hogy nem egyszer kitört belőlem a röhögés, mert Schneidi nevetetett vagy csak, mert rám jött, ennek pedig a rendező asszony nem nagyon örült, azt hiszem. :)

Van kedvenc részed a klipből? Ha van, melyik?

Igen! A vége felé, amikor Schneidi Izy előtt sétál, majd lerogyik a földre, és olyan, mintha Izy átsétálna rajta. Szerintem ez fantasztikus része a klipnek!

Mit üzennél azoknak, akik megnézik a klipet?

Éljetek! Ne foglalkozzatok vele, ki mit mond, vagy mit nem! Csak éljetek! Mindig van kiút!

SCHNEIDI

Miért pont az Élj! című dalból készítettetek klipet a lemezről?

Azért, mert a közönségünknek a visszajelzések alapján az tetszett a legjobban, illetve szerintünk jól összefoglalja a lemez hangulatát.

Makacs, önfejű ember vagy, a munkában pedig maximalista. Nehéz volt kiadnod a kezedből az irányítást, és megosztani másokkal?

Eleinte féltem az együttműködéstől, de végül nem volt nehéz, mert láttam, hogy olyan eredménye lesz a munkának, amit én is szeretnék.

Mennyire volt kimerítő a munka?

Nem nevezném munkának, hiszen élveztük, amit csináltunk, inkább szórakozásnak tekintettük, de annak fárasztó volt. :)

Hogy tetszik az elkészült mű?

Szerintem nagyon jó lett, de ezt hadd ne én döntsem el.

Gabry & Julie

Hírességek, és a Facebook

Mivel manapság már mindenki Facebook kocka – és ez alól a hírességek sem kivételek –, gondoltam utána lehetne nézni, ki, mennyire aktív, és mennyire ’barátkozós’ Facebookon.

Igazából, több szempontból lehetne kategorizálni. Az egyik szempont, hogy magyar, európai, vagy amerikai. A másik szempont, az életkor: fiatal tinédzser, huszon- harmincéves, vagy középkorú. A harmadik szempont, hogy mivel foglalkozik, zenész, színész, celeb, stb.

Az én tapasztalataim azt mondatják, íratják velem, hogy a magyar hírességek ugyan szép számban találhatók meg a Facebookon, de a rajongóikkal nem igazán képesek kommunikálni. Én már kezdem azt hinni, hogy valami nagytudású ember tart nekik kurzusokat, hogyan használhatják, és hogyan nem a közösségi oldalakat. És ez kortól, és foglalkozástól függetlenül, nagy általánosságban érvényes. Tisztelet a nagyon kevés kivételnek, aki nem adta el magát és szállt el attól, hogy képes volt erre.

Európai szinten ugyanígy működik ez, de itt már közbejön még egy tényező: az elfoglaltság. Általában Európa-szerte próbálnak a zenészek, színészek, fiatalok és idősek válaszolgatni a rajongóik üzeneteire, de ha valaki annyira híres és elfoglalt, mindig lesznek nagyon sokan, akik nem kerülnek sorra. Azok, akik nem annyira ismertek, több emberrel tudnak beszélni.

Amerikában megint csak hasonló a helyzet Európához, de itt már szakadékok vannak a korosztályok és a foglalkozások között. Vagy mégsem? Ugyanis ott sűrűn összemosódik a színészet a zenéléssel. Vagy valami olyasmivel. Viszont az kiderül, hogy a fiatalabbak szívesen beszélgetnek, és tartják a kapcsolatot a Facebookon nem csak egymással, hanem bárkivel, aki megtalálja őket. Ugyanis nekik van egy – úgy tűnik – jól bevált módszerük, mégpedig az, hogy tucatnyi accountot hoznak létre, amiből egyet használnak ténylegesen, másik kettőt csak néha, a többi, pedig dísznek és a saját védelmükre van. De ha valaki ezt az akadályt is veszi, az napi szinten tarthatja velük a kapcsolatot. Az idősebbek már megint más tészta, mert a fiataloknál pont a korukból adódott, hogy folyton a Facebookon lógnak (hiszen minden fiatal ezt csinálja), de az idősebbek már kevésbé. Még ha van is profiljuk, a húsz-harminc évesek csak az üzenőfalon való közzététel funkciót használják, a középkorúaknak, pedig csak van.

Persze mindenhol tisztelet a kivételnek, mert ez nem szabályszerű, csak egy általánosított észrevétel.

Julie

Zenei stílusházasságok

            A minap rábukkantam Havasi Balázs, zongoraművész egy-két munkájára a legnagyobb videó megosztó oldalon és örömmel láttam, hogy magyar „hírességek” még mindig kiválóan tudnak együtt dolgozni. Hiszen nem mást láttam viszont a dobok mögött, mint Kiss Endi-t a Hooligans zenekarból. Korábban már Balázs is lépett fel a Hooligans nagyobb koncertjein, most pedig Endi segítette ki Balázst ezen a nagyszabású rendezvényen, sőt 2 videoklip is készült.

Bár a két zenész munkássága messze eltérő stílusokban mutatkozik meg, mindketten tökéletesen megállják a helyüket idegen környezetben is. Létezik a jó zene és a rossz zene ugyebár. Innentől kezdve teljesen értelmetlen bármelyik stílust is kiemelni. Én sem vagyok egy komoly zene megszállott, de azt kell, hogy mondjam, Balázs tud jó zenét csinálni. Kétségkívül Magyarország legjobb zenészei közé tartozik.

Persze a különbség nem csak a stílusokban mutatkozik meg, hanem ismertség terén is. A klipekben rengeteg ember közreműködik, és bármilyen meglepő, rengeteg magyar is dolgozik annak ellenére, hogy Balázs megtehetné, hogy külföldi vér profikkal dolgozzon együtt. Arról már nem is beszélve, hogy egy ilyen lépéssel, hogy több kevésbé ismert embert szerepeltet, gyakorlatilag utat nyit nekik az ismertté válás felé.

Ez persze nem egyedi kezdeményezés, hiszen mind itthon, mind külföldön néhányan az ismertebb zenészek közül próbálják a fiatal tehetségeket is felkarolni ilyen módon.

Erre kiváló külföldi példa 3OH!3 kapcsolata Ke$ha-val és Katy Perry-vel. A 3OH!3 két srácból áll, akik a rap és hip-hop vonalon vannak otthon. Először közreműködtek Ke$ha „Blah Blah Blah” című dalában, majd ők hívták vissza Ke$ha-t, hogy elkészítsék a „My First Kiss” című trackjüket. Ezután dolgoztak együtt Katy Perry-vel is, a „Starstrukk” című számon, majd önállósították magukat.

Ez csak 2 a rengeteg példa közül, amik első körben eszünkbe jutnak.

Ezen kívül szerintem az is nagyon jó ötlet, amikor díjkiosztó gálákon, vagy nagyobb rendezvények alkalmával két, esetleg több formáció mutat be egy előadást. Ha mindenki belerakja azt, amit tud, egészen elképesztő dolgok tudnak kisülni egy ilyen produkcióból.

Gabry

Harry Potter és a Halál Ereklyéi - filmkritika

Volt szerencsém megnézni a legújabb részét a Harry Potter sorozatnak, ami a Halál Ereklyéi alcímet viseli, és két részre bontva készítik el.

Kezdeném azzal, hogy a trailerhez képest egy nagy semmi. Persze, vannak benne izgisebb részek, de igazából csak úgy elmeséli a történetet, mintha én azt írnám, hogy  >…és megint eljött a szeptember. Hermione otthagyja a családját. Megmentik Harry-t, de egyikük meghal. Van egy esküvő. Aztán elmennek horkluxokat keresni, és…< Szóval nem pörögnek kellően az események. De ez valószínűleg azért van, mert egy rész kettészedtek. Amit pedig nyilván a pénz motivált. Úgy tűnik, ez a bevétel-növelési módszer most divatba jött, mert a Twilight Saga készítői is ezt a megoldást választották az utolsó részhez.

De visszatérve az eredeti témához, amellett, hogy kissé unalmas, azért túl lehet élni, mert szinte az ember szájába rágják, hogy a végére ki kivel fog úgyis összejönni, kire vár halál, stb. és még véletlenül sem lehet elveszteni a fonalat. Ami pedig az alcímben szerepel fogalom, a két órás filmnek csak az utolsó húsz percében nyer értelmet, mert akkor magyarázza el az egyik szereplő, hogy mik is a halál ereklyéi.

Szerintem, az eddigi részekhez képest alulmúlták önmagukat a készítők. Nagyon bízom benne, hogy a második része már jobb lesz.

Végezetül, leszámítva, hogy majd’ bealudtam rajta, és eléggé unatkoztam, abból a szempontból érdemes megnézni, hogy teljes legyen a széria, és ha nincs más, amit az ember nézhetne, megteszi a Harry Potter és a Halál Ereklyéi is.

Julie

Budapesti klubhelyzet

… már, ha ezek megérdemlik a ’klub’ nevet. Nem tudom, lehet, nekem vannak túl nagy elvárásaim, de én egy klubot úgy képzelek el, hogy ott normális a kiszolgálás, nincs ellehetetlenítve a koncertezés, legalább elfogadható a hang- és fénytechnika, valamint nagyjából egy fajta zenei stílus hallható ott, és nem ömlesztve, minden.

Megfigyeléseim szerint, ezeknek a feltételeknek egy hely sem felel meg Budapesten.
Vegyük sorra: ha a rockon belül maradunk, akkor volt a Wigwam. Két éve még az volt a legjobb, legszínvonalasabb rock klub, ám elkezdték átalakítani, majd gazdát – és nevet is – cserélt, ezzel lesüllyedve a kezdetekhez, a nullára. Aztán, mikor újra megnyitott a Vadvirág Táncház, az is egész tisztességes volt, majd a fejükbe szállt a nemtudoménmi, és ott is elkezdett romlani a színvonal. Eleinte még tisztességes árat kértek a fellépőktől, a bevétel egésze az övék volt, lehetett egyáltalán menni, és elérni a szervezőiket. Manapság azonban már nem, hogy szervezni nem lehet, se e-mailen, se telefonon nem lehet elérni senkit tőlük, személyesen csak ígérgetnek, akinek nincsen megfelelő menlevele, az csak hétköznap, horribilis összegekért léphet fel, és úgy bánnak az emberrel, mintha mindenhatóak lennének.

Ezeken kívül vannak még kisebb klubok, de vagy a hangtechnikával, vagy az anyagiakkal, vagy a minőséggel, vagy a hozzáállással, vagy mindennel probléma van. Ezzel, pedig megint csak a magyar zenének tesznek keresztbe, és butítják el az embert, azzal, hogy már csak az agymosó szenny marad nekik, nem hogy egy jó klubkoncert.

Julie

Methods Of Mayhem – A Public Disservice Announcement

Vegyük most nagyító alá a Methods Of Mayhem nevű formáció legfrissebb korongját.

Mi is az a Methods Of Mayhem? Egy amerikai közhiedelem szerint nu-metal formáció, amit a Mötley Crüe legendás dobosa Tommy Lee alapított 1999-ben. A stílust illetően én nem vagyok kibékülve a nu-metal címkével, ugyanis a zenekar dalai között több rap, rock/pop és az új lemezen már electro szám is található. Véleményem szerint semmilyen címkét nem kellene rájuk aggatni, mert egy zeneileg igazán sokoldalú formációról beszélünk a Methods Of Mayhem megemlítésével.
A zenekar felállása óta több tagot is számlált, mint például TiLo, Chris Chaney, Stephen Perkins, Mix Master Mike, Marty O’Brian, Kai Marcus, Will Hunt, de a kemény magot Tommy Lee, J3 és DJ Aero alkotja.

A zenekar első albuma Methods Of Mayhem címmel debütált 1999-ben. Az érdekessége, hogy a szövegek és a dalok alapgondolata Mr. Lee börtönben való tartózkodása alatt született meg. Ezután sokáig csend vette körül a zenekart, majd több mint tíz évvel az első lemez után ismét megmutatták magukat és összedobták az A Public Disservice Announcement nevet viselő korongot, amelyen az egész világ közreműködhetett.

A zenekar összerakott 11 dalt, majd hetente egy dalt elérhetővé tettek az emberek számára. Bárki letölthette ingyen, majd felvehette a saját ötleteit és visszaküldhették a zenekarnak. Lee és a lemez producere Scott Humphrey pedig reggeltől estig hallgatták és válogatták a nekik tetsző anyagokat, majd végül belekeverték a dalokba. A CD-n fel vannak tüntetve azok, akik hozzátettek valamit a lemezhez, hogy az még jobb legyen.

Na de lássuk magát a lemezt! Mivel nem egy szokványos stílusú formációról van szó, maga a lemez sem szokványos. Előre le kell szögeznünk, hogy „Ez nem egy rock zenei album” Tommy Lee szavaival élve. Az album bulizós rock számokkal kezdődik, majd találunk rajta néhány balladisztikus és keményebb hangvételű dalt és végül dance, disco és electro vonulat zárja.

Drunk Uncle Pete

“Mindenkinek van egy részeges Pete bácsija! Nekem is van, neked is van… Én is voltam!”

Azt hiszem, ez teljesen átfedi a dal mondanivalóját. Már a stúdiófelvételeknél is láthattuk, hogy a dal jó hangulatban készült. Ha meghallgatjuk a korong nyitószámát egy valóban részeg, bulizós rock számot kapunk szuper gitár riffekkel és a Tommy Lee féle feszes dobhangszereléssel.

Time Bomb

“ A szövege elég sötét, mert tudjuk, hogy a világnak egyszer vége lesz, de ez mégis egy reményteljes szám!”

Az album második dala zeneileg az első folytatása. Laza pop/rock szám DJ Aero elektronikus megmozdulásaival. A számhoz klipp is készült, amit ti is megnézhettek itt:

Louder

“Frusztráló! Olyan, mint amikor azt álmodod, hogy nem tudsz gyorsan szaladni és ordítanál, hogy – Mi a fasz? – és semmi nem jön ki a torkodon. Na ez a Louder!”

Ez a szám már egy kicsit lírikusabb stílus az első kettőhöz képest, mégis ad valami löketet. Már első hallgatásra is olyan, mint amikor egy full sötét közegből megindulunk a hang és a fény irányába, mert hangosabban és fényesebben, tisztábban akarjuk azt hallani, látni.

„Ez a szám úgy hangzik, mint egy verekedős dal!”

Milyen igaz! Az első másodpercektől kezdve tökéletesen illene akár egy utcai verekedés menetére. Hangos, ugyanakkor vannak benne lassabb részek, ami egy verekedés erőgyűjtő részét tökéletesen lefesti. Bármilyen kemény és durva szám, szerintem elég erotikus és szexuális töltetű ahhoz, hogy egy vad ágyjelenetet is elképzelhessünk alá.

Blame

„Azt mondani, hogy –Sajnálom! – nem túl személyes…”

A korong első melodikus hangzású száma. Néha mindenkinek szüksége van egy lélegzetvételnyi időre, egy kis űrre, hogy rájöjjön, mi kell neki. Sokszor vagyunk úgy, hogy szeretnénk megváltoztatni a tegnapot, de mivel erre nincsen lehetőség, minden megy tovább a maga útján…

2 Ways

„ Ez csak egy klassz szám, semmi őrült mondanivalóval!”

A Blame után a második melodikusabb track a lemezen. Valóban semmi újat nem mond, csak nyomatékosítja, hogy néha mindenki elbukik, nem járhat 2 utat az ember. Nem mondhatjuk meg másoknak mit tegyenek, legfeljebb imádkozhatunk, hogy ne velünk tegyék. J3 zúzós gitár riffjei mellé tökéletesen illik a dob szekció és a szöveg, amit Sofia Toufa ihletett.

Talk Me Off The Ledge

„Talán ez a kedvenc számom! Szuper kemény nóta!”

Kemény gitár riffek, feszes dob, gyilkos szöveg! Kell ennél több?

Viccen kívül, ez a szám tényleg elég sötét és kemény ahhoz, hogy az album legjobb számai közé soroljuk. Ami érdekesség, hogy a szám szövegét rengetegszer átvariálták, mielőtt megszületett a végleges forma. Talán ezért is ilyen pofonegyszerű és kiforrott a dal.

Only One

„Ez elég spirituális számomra!”

Hogy ez mit is jelent pontosan? A lehetőségek tárháza végtelen.

Néha úgy érezzük, utálunk mindent és mindenkit. Mégis csak egyvalakivel nem vagyunk képesek szembenézni! Na, ő az EGYETLEN!

Zeneileg ez a szám is rendben van, akár meditálni is lehetne rá. A faaprítós részeknél kiadjuk a dühünket, a „spirituális” részeknél, pedig ellazulunk.

All I Wanna Do

„Ez egy bolondos strippelős szám.”

Ezzel a számmal kezdődik az electro szekció a lemezen. Ez tipikusan egy olyan szám, ami bármelyik sztriptíz clubban megállja a helyét. Az album egyik legjobb dalának mondanám. A dalban közreműködött Skrillex és Sofi néhány vokálban. Ez az a szám, ami felér egy jó előjátékkel is akár!

Back To Before

„Visszakaptunk egy őrült remixet és azt gondoltuk – Waoh! Soha nem hallottam olyan számot, mint ez! – Ezután darabokra szedtük az egész számot és újra összeraktuk.”

Első körben ez egy lassú/közepes tempójú dalnak indult, majd miután meghallgatták az egyik visszakapott remixet, teljesen átdolgozták a számot. Az első verzió is szuper volt, de így valóban le a kalappal.

Vissza azelőttre… érték teljes múlt, értéktelen jelen… Minden múlandó, erről szól ez a szám.

Party Instructions

„Volt egy nagy kérdőjeles projectünk Deadmau5-szal! Tudod… WTF? Ez lett a Party Instructions!”

Ez a dal tökéletes befejezése a lemeznek. Lényegében összefoglalja az egész albumot a Drunk Uncle Pete-től a Back To Before-ig. 3 lépésben ad tanácsokat arról, hogyan bulizik egy rock sztár. Teljesen hiteles, aki végigköveti az adott pontokat, garantáltan szép állapotba kerül!

Habár az eredeti korongon csak ezek a számok szerepelnek, a Delux kiadáson még van 2 bónusz szám, most vegyük ezeket nagyító alá!

I Really Want You

Teljesen összetett szám, electrotól kezdve, a zúzós gitárokig, minden van benne. Szövegileg abszolút ellentmondásos. A vonzalom, a vágy valaki iránt, aki teljesen felforgatja az ember életét, de talán, ha megkapja az ember amit akar, akkor ez a vonzalom a semmibe lesz. Azt hiszem, erre mondják azt: Vigyázz mit kívánsz!

Let’s Go

Ismét egy teljesen bulizós szám. Az electro zene kedvelői biztosan imádják, egyszerűen annyi a mondanivalója, hogy gyerünk, bulizzunk, úgy ahogy senki más! Kár, hogy sokan ezt nem tudják megtenni…

Itt vége is ennek a lemezkritikának. All in all, összefoglalva mindent egy teljesen korrekt albumot kaptunk 10 év után. Mindenki találhat rajta neki tetsző dalt. Behatárolhatatlan az album és pontosan ez az, ami megadja a varázsát!

Gabry

Hangfoglalás

         Magyarország egyik legnagyobb – talán az egyetlen – hangszer és színpadi technika kiállítása minden év októberének első hetében kerül megrendezésre Budapesten, a Syma csarnokban. A rendezvény 3 napig tart, 2 helyiségben találhatunk hangszereket és mindenféle technikai dolgokat, amik egy koncerthez szükségesek. A rendezvényt különböző műsorok is színesítik, zenészek tartanak előadást a hangszerekről, fény- és hangtechnikai felszerelésekről és a felállított színpadokon rövid koncerteket is láthatunk. Emellett a legtöbb hangszert ki is próbálhatjuk.

A színvonal azonban minden évben romlik. Először 2008-ban látogattam el erre a rendezvényre, akkor az „A” és a „C” csarnok is tele volt tömve hangszerekkel és egy színpadon mentek az előadások. Akkor fergeteges élményt nyújtott számomra a dolog. Tavaly sajnos nem jutottam el, de Julie mesélt róla, hogy a 2008-ashoz képest már a 2009-es is elég szegényes értékeket mutatott fel.

A 2010 Hangfoglalás, pedig egy csalódás volt számomra. Idén már csak a „C” csarnokban voltak kiállítva a hangszerek az „A” csarnokban pedig koncertek voltak. A kiállítások száma is megcsappant a koncertek színvonala pedig nagyrészt pocsék volt. Tisztelet a kevés kivételnek.

A gazdasági válság biztosan rányomja a bélyegét erre a rendezvényre is, na de hogy ennyire szánalmas szintre süllyedjen egy 2 éve még fergeteges rendezvény színvonala, az azért már tényleg több a sok(k)nál.

Csak reménykedhetünk, hogy jövőre változik a harci helyzet, de az eddigi tapasztalat alapján erre nem sok esélyt látok.

Gabry

Everybody goes to Hollywood

Nem csak Magyarországról, de egész Európából mindenki az amerikai álmot kergeti. Ez amúgy is elég nyilvánvaló, de az általam megkérdezett, zenével foglalkozó emberek 75%-a rávágta, hogy igen, Amerika a cél. Miért igyekszik mindenki Los Angelesbe? Vagy ha – egyelőre – nem a tengerentúlra, akkor csak el az országból. Amilyen gyorsan, csak lehet.

Hogy miért? A válasz egyszerű. Nézzünk csak körül Magyarországon. Milyen lehetőségek vannak itt? Vagy eladja magát az ember, és akkor befut egy szánalmas, karriernek nem nevezhető valamit, amivel megszedi magát, hogy ne kelljen szűkölködnie, vagy küzd, megy az árral szemben, tisztességesen, igazi zenét adva a hallgatóságnak, de esetleg az éhhalál fenyegeti. Azoknak a zenészeknek, akiknek nincsenek megfelelő kapcsolataik, nincs lehetőségük fellépni, klipet készíteni, és egyáltalán eljuttatni az emberekhez a zenéjüket. Elcsépelt, de mégis igaz: a pénz nagy úr. Akinek pedig nincs pénze, az megfosztatik minden támogatástól.

Na de, hogy akkor miért a kivándorlás a megoldás? Azért, mert külföldön, ha nem is sokkal jobb a helyzet, mint itt, mégis nagyobb a lehetőségek tárháza, és jobban meg vannak becsülve azok a zenészek, akik nem azzal szereznek hírnevet, hogy eladják magukat, hanem a tehetségükkel. Nyilván, más országokban is el lehet adni magunkat, de aki ezt nem teszi meg, azt képesek értékelni, nem úgy, mint idehaza.

Hát, ez a rejtély is megoldva!

Julie

Lady Gaga koncert, egy hasonlóan tehetséges művész szemével

 Másfél héttel ezelőtt hazánkban adott koncertet Lady Gaga. az élményeiről Cinthia Dictatort kérdeztem.

Hogy tetszett a koncert?
  Cinthya Dictator: Nem tudom pontosan, hogy a koncert fogalmát írta át, vagy nem is koncertet láttam. Akkora hihetetlen és fantasztikus show-t csinált. Inkább színháznak nevezném!
Az összes koncert élményem eltörpült Gaga előadása mellet. Mint minőségben és mennyisében is. Hihetetlen látvány világot teremett! A díszlet és a ruha költemények rendszeresen változtak. Több kisfilmet is levetítettek az átállásoknál ami elgondolkoztató és nagyon hatásos volt.

Milyen volt Gaga előadása?
C.D.: Gaga előadása fantasztikus volt! Hihetetlennek tartottam, hogy egy ilyen pici törékeny nő, hogy tud egy ilyen komoly műsort ennyire igényesen végig csinálni! Gondolok itt koreográfiára és énektudásra is.
Úgy gondolom, ezt a műsort mindenkinek meg kellet volna néznie. Szerintem hatalmasot változott volna a "Gaga ellenesek" véleménye is.

Mi az, ami a legjobban, és a legkevésbé tetszett a koncertben?
C.D.: Minden elfogultság nélkül jelenthetem ki, hogy nem volt olyan dolog ami ne tetszett volna a koncerten!
Már az is nagyon erősen imponált, hogy a koncert előtti várakozásban Michael Jackson CD-t játszottak. Úgy gondolom Gaga ezzel Michael előtt tisztelgett. Nem lehet össze hasonlítani a két embert, de szerintem igényességben, maximalizmusban és alázatba Gaga hasonló úton halad!
Nem tudok kiemelni semmit, mert a díszlettől a ruhákon át az éneken, koreográfián, táncosokon keresztül minden 150%-os volt!

Mit gondolsz, megkapta a közönség, amiért fizetett?
C.D.: Amikor piacra dobták a jegyeket drágának találtam.
De a show után mégis azt éreztem, megérte! Az egész produkció nagyon is megdolgozott ezért a pénzért. És talán azt mondanám nem a Lady Gaga koncert volt drága hanem a többi koncert nem éri meg az árát. Átlag koncert jegy 15000 forint, Gaga nem 5000 forinttal volt jobb!
Gondoljuk csak Katy Perry 45 perces "ízelítőjére"… ég és föld a kettő. De most bárkivel összehasonlíthattam volna.

Legközelebb is elmennél egy Lady Gaga koncertre?
C.D.: Igen! Nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy a következő turnén mivel rukkol elő! Remélem lesz még rá lehetőségem, hogy lássam!

 Julie

Rock n Roll, Milánó...

Hm, hát hol is kezdjem?!

Röpke milánói látogatásom alatt Julie-val, ez volt az a hely, ami egyből megragadott és a szívembe zárta magát. Ehhez a helyhez hasonlót még sehol sem láttam. Az első dolog, ami már az utcáról megragadja az emberek figyelmét az ablaküvegre festett zenekaros képek. Már ezek is jelzik, hogy nem csak egy átlagos rock klubról van szó. Aztán ahogy belép az ember, teljesen ledöbben a látványtól, ami elé tárul. Minden egyes falról temérdek számú zenekaros kép, újságcikk és plakát figyel ránk. Rendkívül változatos képek ezek, de nagy többségben a ’70-es, ’80-as és ’90-es évek zenészei néznek vissza ránk róluk. A felső szinten található egy hatalmas bárpult tetején idézetekkel, például az AC/DC-től és más zenekaroktól. Maga a pult rész darabokra tört tükörből áll, ami nagyon illik a hangulathoz. A padlóban mindenfelé pengetők vannak szétszórva, a falak és a plafon találkozásánál gitárok és dobbőrök sorakoznak. Az ablakok mentén végig asztalok találhatók, melyeket kedv szerint alakíthatnak az emberek, attól függően, hogy kisebb vagy nagyobb társasággal vannak. Az emberek szórakozását szolgálja a 3 plazma TV is, amin többnyire videoklipeket adnak. Ha viszont éppen a hazai foci csapat - az Inter - játszik, akkor nesze neked r’n’r! Zene kikapcsol, tudósítás hangerő felvesz és mindenki a képernyőre tapad. Szintén a felső szinten található a mellékhelyiség, ami 11 pontot kap egy 10-es skálán, mert nem csak, hogy nagy és van WC-papír, de rendkívül tiszta is, valamint egy zuhanyzó is található benne.

         Az alsó szintre egy szuper meredek lépcső vezet, tehát nem ajánlatos sok alkoholt fogyasztania annak, aki oda le, vagy onnan fel akar kerülni. Az alagsorban található a színpad. Nem mondhatnám, hogy egy nagy színpadról van szó, de szerintem pontosan megy a helyhez. Tökéletesen beleillik a képbe. A klubnak saját hangosítási rendszere is van, ami például a kezdő zenekarok esetében jól jöhet. Itt is rogyásig ki vannak dekorálva a falak mindenféle zenészekkel és zenekarokkal, idézetekkel. A 3 TV idelent is megvan, a bárpulttal együtt.

         Ami még fontos volt számomra, hogy nem csak itallal szolgáltak ki, hanem konyha is működik a klubban. A hamburgerektől kezdve a T-Bone steak-en át mindenféle finomságot lehet rendelni, szóval tökéletes hely egy jó vacsorára is.

         Na és akkor jöjjön a zene. Itt tényleg mindig ZENE szól! Teljesen mindegy, hogy mikor mész be a klubba, mindig igazi zene fog fogadni, ha csak épp nem focimeccs. Sok koncertre is ellátogathatunk, ha megnézzük a programfüzetet. Igen itt még programfüzet is van a következő hónap koncertjeivel, minden asztalon. Ami meglepetés volt, hogy külföldi zenekarok is tiszteletüket szokták tenni a Rock ’N’ Roll-ban. Aztán engedjétek meg, hogy megemlítsem a Rock ’N’ Roll Band-et akik a klub házi zenekara és általában kedd esténként szórakoztatják a közönséget. De ez még mind semmi, mert Milánóban olyan is van, ami nálunk nincs! (Illetve van, csak sajnos nem nagyon működik.) Ott viszont igazi jammelős bulikat tart a RNR Band. Ők eljátszanak 2 számot, utána pedig bárki, aki kedvet kap, beszállhat a zenélésbe. Nem is kell kétszer mondani a közönségnek, öregek fiatalok egyaránt jól szórakoznak és örömüket lelik az együtt zenélésben.

         Utolsó pontként szeretném kiemelni, hogy Olaszországban tilos a dohányzás zárt helyiségben! A Rock ’N’ Roll-ban is tilos a dohányzás természetesen és legnagyobb meglepetésemre, a legnagyobb rocker fogta a kabátját, kiment a zuhogó esőbe és rágyújtott! (Próbálnánk csak meg itthon közölni valakivel, hogy tilos belső térben rágyújtani…)

         Summa summárum, azt hiszem, biztos lehetek benne, hogy a Rock ’N’ Roll Club Milánó legjobb klubja. Zene, feeling, kaja, pia, rokonlelkek, koncertek, foci és kedves személyzet! Kell ennél több???

          Irány Milánó!

Gabry

Fotókiállítás

Alig több, mint egy héttel ezelőtt, életemben először elmentem egy fotókiállításra.

A helyszín, az Ötkert volt, ahol Cinthya Dictator első kiállítása nyílt meg, november 8-án, Töttös Katával karöltve, BORDERline címmel.

A hosszúkás terem mindkét oldalán a fotók és festmények sorakoztak, egyik oldalon Cinthy, másik oldalon Kata művei. Jó sok ember gyűlt össze, már jóval a megnyitó előtt, és alig várták, hogy meghallgathassák a felkonferálást, és beszélgethessenek a művészekkel.

Nekem, személy szerint Cinthya a kedvenc fotóművészem, szinte példakép. Nagyon szeretem a műveit, mert mindig lényeges mondanivalója van, és kifejező, továbbá olyan témákat választ, ami mellett nem lehet elmenni vélemény nélkül, és ezeket nagyon egyedien valósítja meg. Minden képét valami féle elmebetegség jellemzi, egy sajátos látásmód, mintha csak átutazóban lenne az emberek közt, és megpróbálná megmutatni, hogy ő mit lát.

Én őszintén nagyszerű élményekkel távoztam onnan. Aki szeretné megtekinteni a képeket, az még ezen a héten, péntekig megteheti. Szerintem érdemes beugrani, ha arra jár az ember, mert ahogy végigsétál a képek során, talán elgondolkodik olyan dolgokról, amikről alapvetően nem tenné.

Julie